voronyezs

Napok óta ez a levertség, ez a pocsék hangulat, meg persze az obligát gyomorideg, csak a rémálmok hoznak némi újdonságot az életembe. Talán a tavaszi fáradtság az oka, vagy hogy mostanában nem nagyon történt velem semmi jó, netán a karmám, az büntet, amiért múltkor is blicceltem a villamoson, esetleg épp kapuzárási pánikom van.

Utóbbi nem lenne túl meglepő, van érzékem a pánikhoz, mondhatni elég jó vagyok benne, így, születésnap közeledtével meg pláne. Ha jól emlékszem, a tizenhetedik, az volt a fordulópont, akkor éreztem először, hogy ahh, végem, megöregedtem, és elhihetitek, azóta nem javult semmit a helyzet.

Eleve, születésnap! Hát micsoda hülyeség ez? Nem sok ünnepelnivaló van benne. Ünnepeljenek a szüleim, ők legalább tettek is valamit az ügy érdekében. Én viszont… nos az én szerepem meglehetősen passzívnak mondható. Hát ki látott már olyan, hogy a labda, nem pedig a focista ünnepelje a gólt?

Szóval pánik. Azt hiszem, illendő lenne vennem egy Pontiac Firebird-öt, mint Kevin Spacey tette az Amerikai szépségben. De én inkább egészséges életmódra váltottam. Igyekszem berendezkedni az öröklétre. Bár valószínűbb, hogy pár hét nap után megunom az egészet.