2011. szeptember 26., hétfő

megállt

Tegnap óta feltűnően májkrémszagú a kezem, és nem tudom, mitől. Májkrémtől, felelné a magát roppant okosnak képzelő olvasó, pedig attól biztosan nem. Különös.

Amúgy a napokban vezető hír lettem egy itt most meg nem nevezett oldalon, és celebbé válásomat mivel mással ünnepelhettem volna, mint hogy hazafelé a buszon összefutottam Fluor Tomival. Egy kifejezetten csíborképű sutyerákkal volt, mikor felszálltak, kábé fél méterre álltak tőlem, aztán mondjuk odébb mentek, de akkor is. Én remekül kezeltem a dolgot, látványosan nem néztem oda, úgy tettem, mintha fel sem ismerném Tomit (ezek után, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz, én már csak így hívom magamban), mire ő úgy tett, mintha észre se venné, hogy észre se veszem, de tudtam, mélyen legbelül fáj neki, nagyon fáj.