bőrnoázett

nos tehát, míg egyesek bécsbe mennek, megemlíteném, hgy vacsorára csicsókakrémlevest csináltam barnított vajjal. a leves korrekt lett, jót tett neki, hogy botmixerelés után még szitán is átpasszíroztam, valamint hogy raktam bele egy szem krumpit is, így nem lett olyan tömény. legközelebb viszont kihagyom belőle a csilit, és inkább egy kis szerecsendióval ízesítem. persze nem is ez a lényeg, sokkal inkább hogy a barnított vaj (bár végigégette a számat, egész konkrétan az alsó ajkamat, de belülről ám, olyan, mintha rácuppantam volna egy izzó vasrúdra) egészen döbbenetesen finom cucc, instant rajongó lettem. mondjuk talán le kellett volna szűrnöm, mert így sötét guzmi úszkált az alján, ami látványra nem túl guszta, de hát egy evőkanálnyi vajat tudod ki fog szűrögetni! (és akkor, ebben most nem vagyok egészen biztos, de hogy nyilván a ghí is bejönne, hisz az tulajdonképpen a vaj, mínusz az említett guzmi. ugye? vagy nem? vagy de?)

na megyek, lejegelem a számat.

csak hogy rövid legyek

Faszom!

Igyekeztem nem túlságosan beleélni magamat, hogy ha netán puff lenne, ne üssön akkorát.

Ezek szerint nem sikerült.

(Olvasom az Indexen, hogy kanadai tudósok megállapították, a nyers hús látványa nyugtatóan hat az emberekre. Áhá, nyilván ezért szeretnék most legszívesebben élve felboncolni valakit.)

noha, ámbátor

Voltaképpen mi az, amit magaménak mondhatok? Ami, bárhova is kerüljek, mindig az enyém marad. Annáéknál például (és most próbáljuk meg túltenni magunkat azon, hogy a személyes tulajdonát képező ágyneműhuzatot a hétvégén oly rútul megbecstelenítették) a szekrény mélyén lapul néhány pohár, amiket ha majd elköltözik otthonról, magával vihet, és a stampedlikre, korsókra és bögrékre alapozva új, önálló életet kezdhet (méghozzá – majdnem kiment a fejemből – egy Egon Schiele képpel kidekorált lakásban, merthogy olyanja is van ám neki, mármint hogy persze csak képe, nem lakása).

Én ezzel szemben rendelkezem:

• egy remek kőmozsárral, abban fogok egyik első vacsoránkhoz salsa verdét keverni, sok petrezselyemmel, talán némi kapor is kerül majd bele, csodálatos lesz, mint ahogy a roston sült pisztráng is, ami mellé fogyasztjuk majd
   
• egy zöldalmás teásbögrével, ami ugyan egyesek szerint nem túl férfias dolog, de én szeretem, és különben is, szerintem a zöldalma, mint motívum, minimum uniszex, de ha netán mégsem, akkor sem vagyok hajlandó lecserélni a bögrémet mondjuk G.I. Joe-sra, csak hogy macsóbbnak tűnjek
  
  
• egy bortartóval, szóval ha majd netán vendégségbe akarnátok jönni hozzánk, nyugodtan hozhattok nekünk egy palack bort ajándékba, lesz hova rakni, ha engem kérdeztek, száraz fehér jöhet, mit szólnátok a furminthoz, szerintem tökéletes választás lenne
  
  
• egy dugóhúzóval, egy telefonfogóval, egy tolómérővel, egy forrasztópákával és egy hobbikéssel, arra az esetre, ha bármit is húzni, fogni, mérni, forrasztani illetve késelni akarnék
  
  
• végezetül pedig egy aranytömbbel, na jó, azzal pont nem, pedig mindig is szerettem volna egyet, mit egyet?, egy egész halomnyit, mint a filmekben, pakolászhatnám őket a szoba egyik sarkából a másikba, testedzésnek se lenne utolsó, de ahogy nézem, a legnagyobb aranytömb, ami kapható, csak egy kilós, az pedig túl kicsi, számításaim szerint kisebb lehet, mint egy magnókazetta tokjának a fele, szóval annyira nem lehetne villogni vele, hiába kerül bő kilencmillió forintba, de sebaj, azért biztos megleszünk valahogy nélküle is.

Úgy legyen.