2010. november 14., vasárnap

noha, ámbátor

Voltaképpen mi az, amit magaménak mondhatok? Ami, bárhova is kerüljek, mindig az enyém marad. Annáéknál például (és most próbáljuk meg túltenni magunkat azon, hogy a személyes tulajdonát képező ágyneműhuzatot a hétvégén oly rútul megbecstelenítették) a szekrény mélyén lapul néhány pohár, amiket ha majd elköltözik otthonról, magával vihet, és a stampedlikre, korsókra és bögrékre alapozva új, önálló életet kezdhet (méghozzá – majdnem kiment a fejemből – egy Egon Schiele képpel kidekorált lakásban, merthogy olyanja is van ám neki, mármint hogy persze csak képe, nem lakása).

Én ezzel szemben rendelkezem:
  • egy remek kőmozsárral, abban fogok egyik első vacsoránkhoz salsa verdét keverni, sok petrezselyemmel, talán némi kapor is kerül majd bele, csodálatos lesz, mint ahogy a roston sült pisztráng is, ami mellé fogyasztjuk majd
     
  • egy zöldalmás teásbögrével, ami ugyan egyesek szerint nem túl férfias dolog, de én szeretem, és különben is, szerintem a zöldalma, mint motívum, minimum uniszex, de ha netán mégsem, akkor sem vagyok hajlandó lecserélni a bögrémet mondjuk G.I. Joe-sra, csak hogy macsóbbnak tűnjek

  • egy bortartóval, szóval ha majd netán vendégségbe akarnátok jönni hozzánk, nyugodtan hozhattok nekünk egy palack bort ajándékba, lesz hova rakni, ha engem kérdeztek, száraz fehér jöhet, mit szólnátok a furminthoz, szerintem tökéletes választás lenne

  • egy dugóhúzóval, egy telefonfogóval, egy tolómérővel, egy forrasztópákával és egy hobbikéssel, arra az esetre, ha bármit is húzni, fogni, mérni, forrasztani illetve késelni akarnék

  • végezetül pedig egy aranytömbbel, na jó, azzal pont nem, pedig mindig is szerettem volna egyet, mit egyet?, egy egész halomnyit, mint a filmekben, pakolászhatnám őket a szoba egyik sarkából a másikba, testedzésnek se lenne utolsó, de ahogy nézem, a legnagyobb aranytömb, ami kapható, csak egy kilós, az pedig túl kicsi, számításaim szerint kisebb lehet, mint egy magnókazetta tokjának a fele, szóval annyira nem lehetne villogni vele, hiába kerül bő kilencmillió forintba, de sebaj, azért biztos megleszünk valahogy nélküle is.
Úgy legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése