totalita

Van a magyar gasztronómiának egy szörnyűséges vadhajtása, amit talán ovi- vagy nagyikonyhának lehetne nevezni, és aminek mintha más célja nem is lenne, mint hogy megóvja az embereket a kellemetlenségektől. Mármint azoktól a dolgoktól, amiket kellemetlenségnek gondol.

Jajj, kisfiam, ne edd meg, keserű, vigyázz savanyú, ismételgetik*, aztán zutty, máris beleborítanak egy nagy adag cukrot, attól lesz finom.

Hát nem, nem lesz az. Nehogy már diszkrimináljunk alapízeket, persze az ellenkező véglet, az istenítés meg pláne bűn, hiszen az agyoncukrozás egyből elnyom minden zamatot, nem marad más, csak valami istentelen ragacs. Épp ezért lehetetlen szinte ma Magyarországon enni egy normális paradicsomlevest (jó, ott mondjuk a túl sok liszt is hiba, de az most nem tartozik ide), hogy a cukrosvízben úszó fejessalátáról ne is beszéljek.

A menzán, ahova ebédelni járunk, természetesen ugyanúgy túlédesítenek mindent, sajnos nincs is ebben semmi meglepő, de hogy ma a girosztál mellé is édes lében úszó káposztasalátát adtak, az van olyan felháborító, hogy erősen gondolkozom egy kisebbfajta forradalom kirobbantásán.

Egyedül az tart vissza, hogy akkor kiderülne, az a bizonyos girosztál bizony jobb híján csirkehúsból(!!!) készült, és ezt egy magamfajta sznob bizony nem élné túl.

*Kiskoromban a búcsúban, ha kínáltak, mindig tonikot kértem, a nagynénik -  akkor még volt belőlük négy – körbeálltak, és szörnyülködtek, hogy hogy lehet ezt meginni, hisz az keserű, nem való az egy olyan kis 7-8 éves töpszlinek, mint amilyen én voltam. Ilyenkor mindig kicsit büszke voltam magamra, kicsit úgy éreztem, több vagyok náluk, de hát mit csináljak, én már csak ilyen kicsinyes köcsög voltam.

plecsni

Végülis igazán nem tudnám megmondani, mi nem volt jó az ebédre evett ciprusi csirkeraguban. Márpedig nem volt jó, igaz rossz se, inkább csak olyan ötlettelenül összedobált, tejszínbe fojtott izének nevezném, amiről fiatal lányok (főleg a leggingses fajta, tudjátok, azok a legrosszabbak!) áradoznak  a barátnőiknek, hogy képzeld, mit főztem tegnap, a pasim is odavolt érte, csirkemell meg cukkini meg padlizsán meg olajbogyó fincsi tejszínes-bazsalikomos szószban, még pici sajtkockákat is kevertem bele, a barátnők meg aprókat sikkantva lelkendeznek, hogy fúúú, milyen kreatív vagy, és valóban, ez így elmondva annyira nem is hangzik szörnyen, mégis, volt olyan unalmas, mint egy szabvány menzás dögfőzelék.

Mindegy, az itteni kávé viszont még mindig isteni.

vonat

A hétvégén megaláztam magam és megaláztam valaki mást. És mi az eredménye? Mindkét esetben én éreztem magam szarul.

(Amúgy csak annyi történt, hogy az Intercityn egy drabális állat elfoglalta a helyemet, én csak zavartan és hihetetlenül ostoba fejjel bámultam rá, majd elsunnyogtam és kerestem magamnak egy másik ülést. Aminek a tulajdonosa - egy vézna kisköcsög hatalmas bőrönddel - kb öt perccel később megérkezett, zavartan és hihetetlenül ostoba fejjel bámult rám, majd elsunnyogott. Szívesen utánaszóltam volna, hogy ne csüggedj, testvér, az élet igenis szép, még ha néha kegyetlen is, de csak bámultam. Zavartan és hihetetlenül ostoba fejjel.)

szösz

Rém izgalmas fejlemények. Ma kétszer is (jelzem, nem szándékosan) pont akkor mentem pössenteni, mikor az egyik kollégám épp befejezte a szarást.

Először Töpibe botlottam bele a budi előtt. Rendes volt, figyelmeztetett a szagokra. Bezzeg az előbb Hebi! Ő csak orvul telefingta az egészet.

Vajon ki lesz a következő?

(Ja és ma azt hittem, kirúgnak. Elkövettem a lehető legnagyobb vétket: véletlenül kimaradt egy tétel a nagyfőnök kajarendeléséből. De egyelőre még megvagyok. Azért a biztonság kedvéért iszok még egy ingyenkávét, ki tudja, meddig élvezhetem még.)

vacak

Az milyen kínos lehet, ha valakit Dessewffynek hívnak! Mindenféle modoroskodással és kacifántos írásmóddal próbálja elfedni a fájdalmas igazságot, de a lényeg mégiscsak az, hogy ő bizony egy Dezsőtől származik!

Szánalmas!

szömörce

Valaki ma büdösen jött be dolgozni. Délelőtt még öten voltunk az irodában, 20% esély volt tehát arra, hogy én vagyok az a valaki. Ebéd előtt a főnök hazament, a szagot viszont nem vitte magával, így ez a szám felugrott 25-re. Kíváncsian várom a további fejleményeket.

UPDATE: Az előbb kimentem egy kávéért, és gyorsan leellenőriztem magam (egy konyhai papírtörlővel hónaljkenetet vettem magamtól, és alaposan körbeszaglásztam az eredményt), és bátran kijelenthetem, nem én vagyok a bűnös!

undiságos

Én nem tudom, hol találkoztam spanyol uborkával, de hogy most már a munkahelyemen is félig otthon vagyok, az biztos. Duplán is, és még két órát biztos maradnom kell.

hahh, mekkora péntek!

(A bejegyzés eredetileg május 27-én született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Megint nem történt semmi, viszont eszembe jutott, hogy jövő hétfőn nem lesz áram az irodában, és oké, hogy ezek szerint nem lehet majd dolgozni, de netezni sem, sőt, a kávéfőző se fog működni(!), és a budiban se lesz világítás(!!!)

ismételt csütörtök, hát ez most már mindig így lesz?

(A bejegyzés eredetileg május 26-én született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Ma rájöttem, hogy kell a székkel hátradőlni. Ennyi izgalom bőven elég is egy napra.

reszerda

(A bejegyzés eredetileg május 25-én született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Ma életemben először telefonáltam angolul. Egész jól sikerült, bár nem tudtam felhőtlenül örülni neki, mert közben épp rámtört a hasmenés.

kedd, mint múltkor

(A bejegyzés eredetileg május 24-én született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Ma nagyon meleg volt, és mivel egész nap ültem, teljesen összeizzadtam a gatyámat. csurom víz volt az egész. Vajon nem fogok én ettől felfázni? Hatalmas szükségem van egy új rövidnadrágra.

megint hétfő

(A bejegyzés eredetileg május 23-án született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Ma betegen jöttem dolgozni, ami eléggé frusztrált, a takony előhozta a gátlásaimat is, hát mit gondolhatnak rólam a többiek, micsoda hozzáállás, alig egy hete vagyok a cégnél, aztán képes vagyok megfázni. Próbáltam titokban orrot fújni, de ez egy mennyiség fölött elég lehetetlen dolog. Azt hiszem, lebuktam.

péééntek

(A bejegyzés eredetileg május 20-án született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Ma felfedeztem a hűtőben egy üveg unikumot.

nagyon csütörtök

(A bejegyzés eredetileg május 19-én született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

 

Ma végre megjött a számítógépem. Szerencsére a céges szoftver még nincs rá telepítve, szóval dolgoznom nem kellett, de legalább megnézhettem a fészbukot. Mahjongozni még nem merek.

ezek szerint szerda

(A bejegyzés eredetileg május 18-án született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

Kedves Anyuka, Kedves Apuka!

 

Ma felfedeztem, hogy az informatikai kiállításokon szereplő cégekkel ellentétben a hegesztéssel foglalkozók egyáltalán nem érzik szükségét miniszoknyás hostesslányok alkalmazásának. Szerencsére hasonló adottságú hostessfiúk nélkül is megvannak, úgyhogy lehettem öltönyben.

 

Mellesleg nem történt semmi.

 

Immcsy.

kedd

(A bejegyzés eredetileg május 17-én született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

 

Kedves Anyuka, Kedves Apuka!

 

Ma nem történt semmi.

 

Immánuelke.

újdonságos

(A bejegyzés eredetileg május 16-án született, csak akkor nem állt módomban közzétenni)

 

Kedves Anyuka, Kedves Apuka!

 

Ma kezdtem az új munkahelyemen. Először kicsit megijedtem, hogy tudtomon kívül az IKEÁhoz vettek fel, ugyanis az első dolgom az volt, hogy össze kellett szerelnem az irodaszékemet. De aztán rájöttem, megbecsülnek itt, hogy mást ne mondjak, a személyi sofőröm, aki ebédelni vitt, ügyvezetői igazgatói beosztásban dolgozik. De most mennem kell, holnap majd még jelentkezem.

 

Ölel fiatok, Immánuel.