kavart

Hiába minden igyekezetem, a ’Gombóc Manó’ fantázianevű dísztökből idén sem lesz rekordtermés, összesen 5 mag volt a zacskóban. A csokiboltban az egyik eladónak gyanúsan nyúlfeje volt, vajon mindig olyan embereket alkalmaznak, akiknek a fejszerkezete passzol az épp aktuális ünnephez? Ugye jól érzem, hogy végletesen férfiatlan dolog percekig nyáladzani egy cipő láttán, még ha az egy vagánykék vászonpuma is, és csak tíz rugóba kerül? Ha elhivatottabb lennék, most írnék egy népies műdalt. Áprilisban csírázik a csicsóka/ Csókot nem kapok, mióta/ A babám nem szeret, így kezdődne. Ennék egy fagyit. Lusta vagyok nekiállni angolozni.

Ezt meg küldeném magamnak. 

voronyezs

Napok óta ez a levertség, ez a pocsék hangulat, meg persze az obligát gyomorideg, csak a rémálmok hoznak némi újdonságot az életembe. Talán a tavaszi fáradtság az oka, vagy hogy mostanában nem nagyon történt velem semmi jó, netán a karmám, az büntet, amiért múltkor is blicceltem a villamoson, esetleg épp kapuzárási pánikom van.

Utóbbi nem lenne túl meglepő, van érzékem a pánikhoz, mondhatni elég jó vagyok benne, így, születésnap közeledtével meg pláne. Ha jól emlékszem, a tizenhetedik, az volt a fordulópont, akkor éreztem először, hogy ahh, végem, megöregedtem, és elhihetitek, azóta nem javult semmit a helyzet.

Eleve, születésnap! Hát micsoda hülyeség ez? Nem sok ünnepelnivaló van benne. Ünnepeljenek a szüleim, ők legalább tettek is valamit az ügy érdekében. Én viszont… nos az én szerepem meglehetősen passzívnak mondható. Hát ki látott már olyan, hogy a labda, nem pedig a focista ünnepelje a gólt?

Szóval pánik. Azt hiszem, illendő lenne vennem egy Pontiac Firebird-öt, mint Kevin Spacey tette az Amerikai szépségben. De én inkább egészséges életmódra váltottam. Igyekszem berendezkedni az öröklétre. Bár valószínűbb, hogy pár hét nap után megunom az egészet.

hoppondáré

Kiöblítettem a joghurtosdobozt, majd bedobtam a műanyagok közé, és közben képzeletben - na jó, majdnem igazából is, de aztán rájöttem, hogy az azért elég hülyén nézne ki - vállon veregettem magam, amiért ilyen környezettudatos vagyok, és szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Egyedül az bosszantott, hogy egy csomó vizet el kellett pazarolnom a doboz kimosására, így nyilván már nem is minősül akkora ökológiai jótéteménynek, amit csináltam. Na persze ha a gyártók kicsit gondosabbak lennének, ha olyan dobozt használnának, amiből könnyebb (kanállal vagy nyelvvel) a maradék joghurtot kienni, ez máris nem jelentene problémát

Azt hiszem, holnap írok is egy levelet a Danone-nak. Meglássátok, hamarosan megjelennek majd a boltok polcain az ilyen matricával ellátott gyümölcsjoghurtok!