tökély

(Nagyon) hamis brassói:

Egy serpenyőben olvasszunk fel egy jó adag kacsazsírt, és ha én azt mondom, jó adag, akkor ténylegesen kurvasokra gondolok, tehát mehet bele bőven. Közben aprítsunk fel (mármint ha menő tévészakácsok lennénk, így tennénk, ehelyett daraboljunk előre, nem szégyen) egy kb. félfasznyi sárgarépát és egy fél újhagymát, fedő nélkül pároljuk őket néhány percig, optimális esetben csak addig, míg a hagyma el nem kezd égni, de persze a pontot úgysem találjuk meg, szóval annyi a lényeg, hogy még ne legyen túlságosan fekete.

Ekkor ízesítsük szójaszósszal, borecettel, kínai ötfűszer keverékkel és maláj csilitrutyival, majd ha a levét kicsit elfőtte, dobjunk bele egy vastag szelet, felkockázott kenyeret. Hagyjuk, hogy a kenyérkockák alaposan megszívják magukat a szafttal, majd süssük őket szép pirosra és ropogósra. Félidőben öntsünk a kenyérre még egy kis szójaszószt, tökfölöslegesen, mert így a büdös életben nem akarnak majd ropogóssá válni, ráadásul túl sósak is lesznek.

Ha kész, borítsuk tálra az egész förtelmet, mutatóujjunkkal nyomkodjunk a kenyérkockák közé néhány vékony szelet lengyel ementálit, de csak mert még mindig van belőle egy csomó.

Aztán lepődjünk meg rajta, hogy tulajdonképpen egész finom lett.

sajt, sok sajt

– Ha fiunk születik, hívhatnánk Akkumulátornak.

– Jó ötlet, becézve Aksi.

– De várj csak, akkor tuti Kaksinak csúfolnák az osztálytársai.

– Igaz, akkor legyen mégis inkább Vödör.

csip

A három hónap apropóján három üveg sör, és máris kezdek megvilágosodni.

Kvázi fontos tudományos kérdések foglalkoztatnak.

Mert ugye a sör igen hasznos találmány. Sok benne a B-vitamin, rendszeres fogyasztása kedvezően hat az emberi kapcsolatainkra, a nemzetgazdaság is profitál belőle. Ezek után nyilvánvaló, hogy kell lennie valami hátulütője is a dolognak, hogy mást ne mondjak, ott van mindjárt a pisi.

Sok pisi, egészen döbbenetes mennyiségű piskó, ami addig, míg ébren van az ember, még úgy-ahogy kezelhető, de elalvás után meglehetősen kellemetlen dolgokat tud produkálni. Mármint nem a becsurrantásra gondolok, ott azért még nem tartok, viszont felébredni az éjszaka közepén és félálomban kitámolyogni a vécére, az sem egy leányálom.

Persze egyáltalán nem mindegy, mikor ébred fel rá az ember! Mert ha mondjuk az eredetileg tervezettnél jóval korábban akkor annak a biztos tudatában bújhat vissza az ágyába, hogy hú, még mennyi időm van hátra. Ilyenkor reggel boldogan és kiegyensúlyozottan kel, nem is hasonlít arra az idegroncsra, akivé akkor válik, ha csak kevés ideig alhat vissza.

Na de vájunk csak… kevés, sok, nohiszen! Mily kevéssé egzakt fogalmak ezek. Hol vannak a brit tudósok, mikor szükségünk lenne rájuk? Hol vannak azok a precíz elmebetegek, akik matematikai képletbe foglalnák a dolgot. Figyelembe vennék az illető átlagos alvásigényét, az időjárást (mennyire nem mindegy, hogy hány fok van odakinn, mikor előbújik az ember a takaró alól), a dátumot (a hétfő nyilván extraszopás), és ezek alapján pontosan meghatároznák, a tényleges ébredés előtt hány perccel a legideálisabb pisiszünetet tartani az alvásban. Mert ha már csinálunk valamit, csináljuk rendesen.

ordenáré

Jippijájé, ma három hónapja kezdtem a munkahelyemen, de nyugalom, nem fogok összegezni és tanulságokat levonni, mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy mikor hétvégén otthon voltam, milyen fura érzésem támadt. Sétálgattam a belvárosban, és életemben talán először sikerült szépnek látnom a szülővárosomat. Úgy néztem a vízpartot, a főteret, az a pár kis kávézót az oldalában, mint egy turista, és be kell vallanom, tetszett a látvány. Még az a két koszlott csöves is a sarkon, komolyan, bűz helyett kivételesen olyan világvárosias hangulatot árasztottak magukból.

…

Ki kellett pakolnom a szekrényeimből, mert most, hogy elköltöztem, anyámék kiadták a szobámat egy kiskorú bérlőnek, és emlékeztem, van ott pár dolog elrejtve, amire talán nem kéne egy kíváncsi tízévesnek rábukkannia.

Volt ott egy zacskó tekerős dohányhoz való füstszűrő (Anna szerint cicatampon), egy ezer éves petárda, és egy csomag ősrégi pornóújság is - azok kedvéért, akik még nem éltek a preinternetikus korban, az olyan sajtótermék, amiben ronda germán nők pózolnak pucéron – , amit ugyan már egyszer felvittem a padlásra, de aztán mikor az említett tízéves elég nagy lett hozzá, hogy ott is kutakodhasson, inkább visszahoztam.

És most ott foglalja a helyet, én meg (mondanám, szentimentalizmusból, ha nem hangzana állati hülyén), ki nem szívesen dobnám, vaterára meg inkább nem rakom fel, szóval ha netán valaki igényt tartana egy rakás ’95-’96-os szennylapra, az ne hezitáljon, keressen még ma!

erjedő

Ma reggel a metrón tuti, hogy abszinthot láttam, egy időben eléggé rá voltam kattanva a blogjára, erre tessék! Azért mégiscsak csodálatos ez a Budapest, ilyen netcelebeket lehet látni, és ilyen hétköznapi szituációban, mint a metrófogantyúba való kapaszkodás, azért nem hittem volna, hogy ő is ugyanúgy, mint bárki más, döbbenet.

És most gasztronómia:

Kevés olívaolajon süssünk meg egy ízlésesen beirdalt debrecenit. A visszamaradt zsiradékba kanalazzunk jó adag házi készítésű salsát, majd erős lángon forraljuk 1-2 percig, hogy kicsit besűrűsödjön, és hogy a szalmonellabaktériumok minél nagyobb hányada megdögöljön.

Fontos, hogy a házi készítésű salsát minimum egy hétig erjesszük előtte a hűtőben, különben ugyebár nem lenne elég kiirtandó bacink.

Az így elkészült ízletes salsafőzeléket öntsük a sült debrecenire, és friss kenyércsücsökkel fogyasszuk.

Félúton játsszunk el a gondolattal, hogy ha netán túl kevés lenne a kenyér, akkor a maradék salsafőzelékbe zúdítsuk bele a tortillacsipszes zacskó aljáról a törmeléket, aztán - enyhe lelkiismeretfurdalással, amiért ilyen kevéssé gusztusos dolgot teszünk - a keletkező sűrű papit kanalazzuk be, de aztán jöjjünk rá, hogy ezt a darab kenyeret egy hétig is ehetjük, akkora.

Ha végeztünk, együnk még két körtét is, mert már az is kezd rohadni. A hűtőben álló (valószínűleg szintén romlott) főtt kukoricáról meg csináljunk úgy, mintha nem is tudnánk.

Jó étvágyat, holnap a hasmenésről írok majd!