Ma reggel a metrón tuti, hogy abszinthot láttam, egy időben eléggé rá voltam kattanva a blogjára, erre tessék! Azért mégiscsak csodálatos ez a Budapest, ilyen netcelebeket lehet látni, és ilyen hétköznapi szituációban, mint a metrófogantyúba való kapaszkodás, azért nem hittem volna, hogy ő is ugyanúgy, mint bárki más, döbbenet.
És most gasztronómia:
Kevés olívaolajon süssünk meg egy ízlésesen beirdalt debrecenit. A visszamaradt zsiradékba kanalazzunk jó adag házi készítésű salsát, majd erős lángon forraljuk 1-2 percig, hogy kicsit besűrűsödjön, és hogy a szalmonellabaktériumok minél nagyobb hányada megdögöljön.
Fontos, hogy a házi készítésű salsát minimum egy hétig erjesszük előtte a hűtőben, különben ugyebár nem lenne elég kiirtandó bacink.
Az így elkészült ízletes salsafőzeléket öntsük a sült debrecenire, és friss kenyércsücsökkel fogyasszuk.
Félúton játsszunk el a gondolattal, hogy ha netán túl kevés lenne a kenyér, akkor a maradék salsafőzelékbe zúdítsuk bele a tortillacsipszes zacskó aljáról a törmeléket, aztán - enyhe lelkiismeretfurdalással, amiért ilyen kevéssé gusztusos dolgot teszünk - a keletkező sűrű papit kanalazzuk be, de aztán jöjjünk rá, hogy ezt a darab kenyeret egy hétig is ehetjük, akkora.
Ha végeztünk, együnk még két körtét is, mert már az is kezd rohadni. A hűtőben álló (valószínűleg szintén romlott) főtt kukoricáról meg csináljunk úgy, mintha nem is tudnánk.
Jó étvágyat, holnap a hasmenésről írok majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése