csip

A három hónap apropóján három üveg sör, és máris kezdek megvilágosodni.

Kvázi fontos tudományos kérdések foglalkoztatnak.

Mert ugye a sör igen hasznos találmány. Sok benne a B-vitamin, rendszeres fogyasztása kedvezően hat az emberi kapcsolatainkra, a nemzetgazdaság is profitál belőle. Ezek után nyilvánvaló, hogy kell lennie valami hátulütője is a dolognak, hogy mást ne mondjak, ott van mindjárt a pisi.

Sok pisi, egészen döbbenetes mennyiségű piskó, ami addig, míg ébren van az ember, még úgy-ahogy kezelhető, de elalvás után meglehetősen kellemetlen dolgokat tud produkálni. Mármint nem a becsurrantásra gondolok, ott azért még nem tartok, viszont felébredni az éjszaka közepén és félálomban kitámolyogni a vécére, az sem egy leányálom.

Persze egyáltalán nem mindegy, mikor ébred fel rá az ember! Mert ha mondjuk az eredetileg tervezettnél jóval korábban akkor annak a biztos tudatában bújhat vissza az ágyába, hogy hú, még mennyi időm van hátra. Ilyenkor reggel boldogan és kiegyensúlyozottan kel, nem is hasonlít arra az idegroncsra, akivé akkor válik, ha csak kevés ideig alhat vissza.

Na de vájunk csak… kevés, sok, nohiszen! Mily kevéssé egzakt fogalmak ezek. Hol vannak a brit tudósok, mikor szükségünk lenne rájuk? Hol vannak azok a precíz elmebetegek, akik matematikai képletbe foglalnák a dolgot. Figyelembe vennék az illető átlagos alvásigényét, az időjárást (mennyire nem mindegy, hogy hány fok van odakinn, mikor előbújik az ember a takaró alól), a dátumot (a hétfő nyilván extraszopás), és ezek alapján pontosan meghatároznák, a tényleges ébredés előtt hány perccel a legideálisabb pisiszünetet tartani az alvásban. Mert ha már csinálunk valamit, csináljuk rendesen.