2011. január 30., vasárnap

karamell

Annyira jellemző, megremeg egy kicsit a föld, erre mindenki rohan a facebookra elújságolni, micsoda szörnyűséges kalandokban volt része. Mintha bárkit is érdekelne! Hisz aki maga is átélte a tegnapi földrengést, az pontosan tudja, milyen volt, aki meg lemaradt róla, nos higgyétek el, annak is megvan a maga baja, nem ér rá folyton máséval törődni.

Teszem azt, eldicsekedtem én vele, hogy a minap a metróról leszállva valaki megmarkolászta a fenekem? Hát nem! Illetve most mégis (fogalmam sincs ki volt az illető, de alapos volt, az egyszer tuti!), de nem is ez a lényeg. Hanem hogy felháborítónak tartom, hogy itt az Alföldön még egy nyavalyás kis rengésecskére sem futja, és hogy már megint a pestieknek lesz mit mesélniük az unokáiknak, én meg ábrándos szemekkel maximum arról mesélhetek majd, amikor egy feltételezhetően bajszos öregúr meglapogatta a faromat!

És ha már VIDÉKPOWA, akkor hallgassátok nagy figyelemmel Sunyi remek kis dalát, amit közel 10 próbálok kivernem a fejemből, de mindezidáig hiába.


(Szenvedjetek tőle ti is.)

2011. január 19., szerda

truppé

Egy szavukat se higgyétek a reklámoknak, az igazi férfi kurvára nem szedi szét a pilótakekszet, hanem egyben (opcionálisan hideg tejcibe mártogatva) fogyasztja el őket! Az igazi férfi nyilván hámozott szotyit, tökmagot és efféléket sem eszik, inkább bőszen köpköd, de ez most mellékszál.

Hogy én mi vagyok, azt inkább ne feszegessük, de az említett igazi férfi nyilván nem tudna mit kezdeni azzal a magányos pilótakekszféllel, amit a ma délután a pilótakekszes dobozomban találtam. Én mondjuk megettem, bár közben végig valami rossz érzéssel küszködtem, és azon töprengtem, vajon valamelyik családtagom ette le róla a barna kekszet és a krémet, vagy netán a gyárban keverték véletlenül a csomagolásra szánt kekszek közé ezt a förtelmes félkész édesipari terméket.

Nem is tudom, melyik variáció a iszonyúbb.

(Arról nem is beszélve, hogy most már csak vaníliás karika maradt, az meg elég ratyi.)

2011. január 12., szerda

bevallom

Őrülten szeretnék egy kiszeltündés naptárat a falamra!

2011. január 9., vasárnap

"privigélium"

Nos tehát, mint mondtam, tegnap (illetve most már tegnapelőtt) igazán hatékonyan töltöttem a szabadidőmet!

  • tanultam,
  • tornáztam,
  • takarítottam,

bár igaz, ez utóbbit nem túl nagy alapossággal, és különben is csak azért, hogy meglegyen a három T-betűs tevékenység.

Ugyanis egy fergeteges újítás jutott az eszembe, ezentúl minden nap kiválasztok majd egy betűt az ABC-ből, és az alapján tervezem meg a programomat. Például a holnapi lehetne az „A” napja (angolozás, alvás, ablakpucolás), vagy teszem azt, az „O” betűé (olvasás, orrtapaszolás, onanizálás). Vége a keszekuszaságnak, végre szervezett keretek között zajlik majd az életem!

Most pedig, hogy befejeztem a blogolást, ha megbocsátotok, el kell mennem borotválkozni és basszusgitározni. Vagy biciklizni. Bambulni. Berúgni. Biliárdozni. Bulizni. Bőrradírozni. Betörni. Bujálkodni. Búvárkodni. Bridzselni. Bölcselkedni. Bűvészkedni. Balettozni. Bábozni. Birkózni. Brekegni. Boncolni. Bérmálkodni. Betonozni. Békaügetni. Bankolni. B...

2011. január 7., péntek

csurran-cseppen

Azért Isten valamit nagyon elszámított, gondoltam magamban, ahogy hajnali négykor éppen csak résnyire nyitott szemekkel a vécé felé vettem az irányt. Persze ki vagyok én, hogy az Ő munkáját kritizáljam, meg aztán végülis egész jól összehozta ezt a világegyetemet (ráadásul milyen rövid idő alatt!), de speciel az ember húgyhólyagját, na azt méretezhette volna kicsivel nagyobbra, mert akárhogy is nézzük, nonszensz dolog, hogy este nyolckor már nem ihatok meg egy pohár sö…vizet, ha nem akarok éjjel arra ébredni, vizelnem kell.

Ha innen nézzük a dolgot, akkor a nagyobb húgyhólyag bizony evolúciós* szempontból is előnyösebb lett volna, jutott eszembe, mikor végre visszafeküdtem aludni. Hiszen akit biológiai funkciói nem ébresztenek fel az éjszaka közepén, az reggel nyilván sokkal pihentebben ébred majd, ezáltal megnő a koncentrálóképessége, munkabírása, és egyáltalán, az élet minden területén jobban tud teljesíteni. Nem tartom kizártnak például, hogy a kőkorszakban még ez számított a legjobb csajozós szövegnek: „Héj, béjbe, nem is hinnéd, mekkora húgyhólyagom van, én aztán sose kelek fel éjszakánként csurrantani, meglásd majd, milyen ügyes leszek a holnapi mamutvadászaton!”

Nagyjából idáig jutottam az elmélkedésben, aztán sikerült újból elaludnom. Reggel kicsit félve ébredtem, azt gondoltam, hogy ez az éjszakai kaland biztosan hátráltatni fog, fáradt és motiválatlan leszek majd tőle, de szerencsére ez nem következett be. Így utólag azt mondhatom, egy igazán tevékeny napon vagyok túl. Például… na de ezt majd holnap elmondom!

* Tudom, tudom, az előbb még Istenről beszéltem, félálomban, úgy látszik, a hitem nem áll valami sziklaszilárd alapokon, vagy talán olyankor a teista evolúció hívének vallom magam, tudjátok, olyasvalakinek, aki próbálja összeegyeztetni a vallást és a tudományt, aki szerint a teremtés és a törzsfejlődés nem zárja ki egymást, sőt, a húsvéti nyuszi léte is bizonyított.