Azért Isten valamit nagyon elszámított, gondoltam magamban, ahogy hajnali négykor éppen csak résnyire nyitott szemekkel a vécé felé vettem az irányt. Persze ki vagyok én, hogy az Ő munkáját kritizáljam, meg aztán végülis egész jól összehozta ezt a világegyetemet (ráadásul milyen rövid idő alatt!), de speciel az ember húgyhólyagját, na azt méretezhette volna kicsivel nagyobbra, mert akárhogy is nézzük, nonszensz dolog, hogy este nyolckor már nem ihatok meg egy pohár sö…vizet, ha nem akarok éjjel arra ébredni, vizelnem kell.
Ha innen nézzük a dolgot, akkor a nagyobb húgyhólyag bizony evolúciós* szempontból is előnyösebb lett volna, jutott eszembe, mikor végre visszafeküdtem aludni. Hiszen akit biológiai funkciói nem ébresztenek fel az éjszaka közepén, az reggel nyilván sokkal pihentebben ébred majd, ezáltal megnő a koncentrálóképessége, munkabírása, és egyáltalán, az élet minden területén jobban tud teljesíteni. Nem tartom kizártnak például, hogy a kőkorszakban még ez számított a legjobb csajozós szövegnek: „Héj, béjbe, nem is hinnéd, mekkora húgyhólyagom van, én aztán sose kelek fel éjszakánként csurrantani, meglásd majd, milyen ügyes leszek a holnapi mamutvadászaton!”
Nagyjából idáig jutottam az elmélkedésben, aztán sikerült újból elaludnom. Reggel kicsit félve ébredtem, azt gondoltam, hogy ez az éjszakai kaland biztosan hátráltatni fog, fáradt és motiválatlan leszek majd tőle, de szerencsére ez nem következett be. Így utólag azt mondhatom, egy igazán tevékeny napon vagyok túl. Például… na de ezt majd holnap elmondom!
* Tudom, tudom, az előbb még Istenről beszéltem, félálomban, úgy látszik, a hitem nem áll valami sziklaszilárd alapokon, vagy talán olyankor a teista evolúció hívének vallom magam, tudjátok, olyasvalakinek, aki próbálja összeegyeztetni a vallást és a tudományt, aki szerint a teremtés és a törzsfejlődés nem zárja ki egymást, sőt, a húsvéti nyuszi léte is bizonyított.
Ha innen nézzük a dolgot, akkor a nagyobb húgyhólyag bizony evolúciós* szempontból is előnyösebb lett volna, jutott eszembe, mikor végre visszafeküdtem aludni. Hiszen akit biológiai funkciói nem ébresztenek fel az éjszaka közepén, az reggel nyilván sokkal pihentebben ébred majd, ezáltal megnő a koncentrálóképessége, munkabírása, és egyáltalán, az élet minden területén jobban tud teljesíteni. Nem tartom kizártnak például, hogy a kőkorszakban még ez számított a legjobb csajozós szövegnek: „Héj, béjbe, nem is hinnéd, mekkora húgyhólyagom van, én aztán sose kelek fel éjszakánként csurrantani, meglásd majd, milyen ügyes leszek a holnapi mamutvadászaton!”
Nagyjából idáig jutottam az elmélkedésben, aztán sikerült újból elaludnom. Reggel kicsit félve ébredtem, azt gondoltam, hogy ez az éjszakai kaland biztosan hátráltatni fog, fáradt és motiválatlan leszek majd tőle, de szerencsére ez nem következett be. Így utólag azt mondhatom, egy igazán tevékeny napon vagyok túl. Például… na de ezt majd holnap elmondom!
* Tudom, tudom, az előbb még Istenről beszéltem, félálomban, úgy látszik, a hitem nem áll valami sziklaszilárd alapokon, vagy talán olyankor a teista evolúció hívének vallom magam, tudjátok, olyasvalakinek, aki próbálja összeegyeztetni a vallást és a tudományt, aki szerint a teremtés és a törzsfejlődés nem zárja ki egymást, sőt, a húsvéti nyuszi léte is bizonyított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése