meghatott

Ma aztán igazán adtunk a hagyományoknak: volt halászlé, mákosguba, na és persze a szokásos, előételnek is felfogható hókuszpókusz. Nem tudom, rajtunk kívül hányan kezdik így a karácsonyi ebédet, de a mi családunk első fogásként mindig különféle mézbe mártott, varázserejű dolgokat fogyaszt. Diót, hogy egészségesek legyünk, almát, hogy együtt maradjon a család és egy gerezd nyers fokhagymát, hogy elkerüljenek a rossz szellemek, bár hozzá tartozik, nővérem szerint a fokhagyma sokkal inkább alkalmas a család összetartására, hisz ha büdös a szánk, kénytelenek leszünk a többi, hozzánk hasonlóan fokhagymaszagú társaságát keresni, más úgysem állna velünk szóba.

Természetesen anyám az, aki mindezt meghonosította nálunk. Lelkének mélyebb régióiban még mindig élénken élnek bizonyos ősi rítusok, amik néha – a külvilág legnagyobb megdöbbenésére – a felszínre törnek. Talán nem túlzás azt állítani, a nép egyszerű gyermeke ő, erre utal az is, hogy gyakran érdekes szavakkal tűzdeli tele mondanivalóját. Most nem elsősorban arra gondolok, hogy szerinte a „csipetke” szó egészen mást jelent, mint amit a világ többi része gondol (annál is inkább, hisz én is úgy használom ezt a szót, mint ahogy az az ő képzeletbeli szótárában megtalálható, viszont akkor ezek szerint én nem tartozom bele a világ többi részébe, ami logikailag sehogy se stimmel), a „sürejéről” pedig egyáltalán nem vagyok hajlandó vitát nyitni.

Hanem… tudjátok mit, lássunk inkább néhány egyszerű példát:

     Mericske: oldalán mérőskálával ellátott műanyag kancsó
     Kavarós kávé: nescafé
     Internet: böngésző
     Gugli: böngésző
     Email: böngésző
     Böngésző: szüret után a tőkéken maradt szőlőfürtök után kutató személy


Számtalan példát tudnék még felhozni (mármint most hirtelenjében nem is, de amúgy biztos van még egy csomó), de úgy hallom, mennem kell. Valami újabb, izgalmas karácsonyi népszokás van készülőben a nappaliban.

És nem, nem a "Mennyből az angyal"-t fogjuk közösen elénekelni!