2011. január 30., vasárnap

karamell

Annyira jellemző, megremeg egy kicsit a föld, erre mindenki rohan a facebookra elújságolni, micsoda szörnyűséges kalandokban volt része. Mintha bárkit is érdekelne! Hisz aki maga is átélte a tegnapi földrengést, az pontosan tudja, milyen volt, aki meg lemaradt róla, nos higgyétek el, annak is megvan a maga baja, nem ér rá folyton máséval törődni.

Teszem azt, eldicsekedtem én vele, hogy a minap a metróról leszállva valaki megmarkolászta a fenekem? Hát nem! Illetve most mégis (fogalmam sincs ki volt az illető, de alapos volt, az egyszer tuti!), de nem is ez a lényeg. Hanem hogy felháborítónak tartom, hogy itt az Alföldön még egy nyavalyás kis rengésecskére sem futja, és hogy már megint a pestieknek lesz mit mesélniük az unokáiknak, én meg ábrándos szemekkel maximum arról mesélhetek majd, amikor egy feltételezhetően bajszos öregúr meglapogatta a faromat!

És ha már VIDÉKPOWA, akkor hallgassátok nagy figyelemmel Sunyi remek kis dalát, amit közel 10 próbálok kivernem a fejemből, de mindezidáig hiába.


(Szenvedjetek tőle ti is.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése