Hú, ezt már rég rögzíteni szerettem volna, hogy ha egyszer netán rekonstruálni akarnánk ezt a csodát, akkor ne nézzünk bután magunk elé. Most már persze kicsit késő, sok mindenre nem emlékszem, de azért fussunk neki.
Joghurtos padlizsánsaláta Anna módra
Először is vegyünk egy rakás padlizsánt a piacon, vigyük haza, vágjuk nagy kockákra, alaposan sózzuk be, majd töltsünk fél órát-órát a kedvteléseinkkel (dohányzás, gagyi energiaitalok fogyasztása, a Metropol sudokurovata). Ha végeztünk, öblítsük le a padlizsánkockákat, majd próbáljuk meg papírtörlővel a nedvességet leitatni róluk, végül adjuk fel, és csak úgy vizesen borítsuk őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Sózzuk, borsozzuk, olajjal locsoljuk, és toljuk be a sütőbe, mondjuk egy órára, vagy amíg szépen el nem kezd pirulni.
Amíg a padlizsán sül, töltsük az időt kedvteléseinkkel (dohányzás, kávézás, Barátok Közt), de persze célszerűbb, ha ezek helyett inkább nekiállunk elkészíteni az öntetet. Ehhez mindenek előtt joghurtra lesz szükségünk, mégpedig jó sokra. Használhatunk görög joghurtot vagy simát, esetleg a mi példánkat követve mindkettőt vegyesen. Ahhoz, hogy a joghurtunkból minden képzeletet felülmúló Öntet legyen, nem kell más, mint egy csipetnyi varázslat, bűbáj és az angyalok karának bódító éneke. Ezek híján azonban kellő mennyiségű aprított fokhagyma, menta, egy kevés petrezselyemzöld és némi durvára tört dió is megteszi.
Ja és brindza, úgy rémlik az is kell, bár megmondom őszintén, erre már nem igazán emlékszem, de az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy mi raktunk bele, olyan fajták vagyunk, ha a közelünkben juhtúró, márványsajt és/vagy kapor található, azt azonnal belekeverjük valamibe.
Ezzel az öntetünk el is készült, bár Endre szíve szerint felturbózná még egy kis paradicsommal, uborkával vagy egyéb kutyafülével is, de egy szavát se higgyük, nem ért ő ehhez, és lehet, kicsit morogni fog, amiért lehurrogtuk, de később be fogja látni, nekünk volt igazunk
Közben minden bizonnyal a padlizsán is megsült, keverjük össze tehát az öntettel, majd rakjuk a kész salátát a hűtőbe egy éjszakára. Reggel konstatáljuk, hogy húbazmeg, a padlizsán az összes szaftot magába szívta, ezért szaladjuk le a Spárba, vegyünk még joghurtot, és lazítsuk fel vele egy kicsit a masszát. Végezetül, csak hogy Endre is örüljön, a saláta tetejét díszítsük paradicsomcikkekkel. Az uborka és egyéb kutyafüle minden bizonnyal túlzás lenne, ezért ezeket ne erőltessük. Ha mindezzel megvagyunk, nem marad más hátra, mint hogy hálát adjunk egy-két szabadon választott szentnek, amiért sikerült végre olyat alkotnunk, amiben tényleg csak nagyon nehezen lehetne hibát találni.
Joghurtos padlizsánsaláta Anna módra
Először is vegyünk egy rakás padlizsánt a piacon, vigyük haza, vágjuk nagy kockákra, alaposan sózzuk be, majd töltsünk fél órát-órát a kedvteléseinkkel (dohányzás, gagyi energiaitalok fogyasztása, a Metropol sudokurovata). Ha végeztünk, öblítsük le a padlizsánkockákat, majd próbáljuk meg papírtörlővel a nedvességet leitatni róluk, végül adjuk fel, és csak úgy vizesen borítsuk őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe. Sózzuk, borsozzuk, olajjal locsoljuk, és toljuk be a sütőbe, mondjuk egy órára, vagy amíg szépen el nem kezd pirulni.
Amíg a padlizsán sül, töltsük az időt kedvteléseinkkel (dohányzás, kávézás, Barátok Közt), de persze célszerűbb, ha ezek helyett inkább nekiállunk elkészíteni az öntetet. Ehhez mindenek előtt joghurtra lesz szükségünk, mégpedig jó sokra. Használhatunk görög joghurtot vagy simát, esetleg a mi példánkat követve mindkettőt vegyesen. Ahhoz, hogy a joghurtunkból minden képzeletet felülmúló Öntet legyen, nem kell más, mint egy csipetnyi varázslat, bűbáj és az angyalok karának bódító éneke. Ezek híján azonban kellő mennyiségű aprított fokhagyma, menta, egy kevés petrezselyemzöld és némi durvára tört dió is megteszi.
Ja és brindza, úgy rémlik az is kell, bár megmondom őszintén, erre már nem igazán emlékszem, de az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy mi raktunk bele, olyan fajták vagyunk, ha a közelünkben juhtúró, márványsajt és/vagy kapor található, azt azonnal belekeverjük valamibe.
Ezzel az öntetünk el is készült, bár Endre szíve szerint felturbózná még egy kis paradicsommal, uborkával vagy egyéb kutyafülével is, de egy szavát se higgyük, nem ért ő ehhez, és lehet, kicsit morogni fog, amiért lehurrogtuk, de később be fogja látni, nekünk volt igazunk
Közben minden bizonnyal a padlizsán is megsült, keverjük össze tehát az öntettel, majd rakjuk a kész salátát a hűtőbe egy éjszakára. Reggel konstatáljuk, hogy húbazmeg, a padlizsán az összes szaftot magába szívta, ezért szaladjuk le a Spárba, vegyünk még joghurtot, és lazítsuk fel vele egy kicsit a masszát. Végezetül, csak hogy Endre is örüljön, a saláta tetejét díszítsük paradicsomcikkekkel. Az uborka és egyéb kutyafüle minden bizonnyal túlzás lenne, ezért ezeket ne erőltessük. Ha mindezzel megvagyunk, nem marad más hátra, mint hogy hálát adjunk egy-két szabadon választott szentnek, amiért sikerült végre olyat alkotnunk, amiben tényleg csak nagyon nehezen lehetne hibát találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése