Ma reggel apám leszólta a sálamat. Mármint Anna sálját. Egyszóval a MI sálunkat! Na jó, tulajdonképpen engem. Hosszadalmas és kissé zavaros fejtegetésének a lényege az volt, hogy szerinte én nem a hideg ellen, hanem (hahh!) csak divatból hordok sálat.
Természetesen ezt azonnal megcáfoltam, ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy ma délután, mikor hazafelé igyekeztem, a főtér és a sétálóutca környékén, direkt figyeltem, rajtam kívül egyetlen sálas férfiemberrel sem lehetett találkozni.
Történelmi jelentőségű pillanat, 2010. október 22-én délután négykor kvázi én voltam a legmenőbb az egész városban. Ezt azért még egy kicsit szoknom kell.
Természetesen ezt azonnal megcáfoltam, ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy ma délután, mikor hazafelé igyekeztem, a főtér és a sétálóutca környékén, direkt figyeltem, rajtam kívül egyetlen sálas férfiemberrel sem lehetett találkozni.
Történelmi jelentőségű pillanat, 2010. október 22-én délután négykor kvázi én voltam a legmenőbb az egész városban. Ezt azért még egy kicsit szoknom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése