pugymer

Ma a munkahelyi vécében vizelés közben azzal szórakoztattam magam, hogy megnéztem, hátra tudom-e annyira kunkorítani a nyelvemet, hogy a hegyével elérjem azt a torkomba lógó kis izét*, amit ha megpiszkálunk, azonnal ránk tör a hányinger.

Jelentem: nem tudtam. Ez egyfelől elszomorít, más részről viszont boldogsággal tölt el a tudat, hogy az emberi szervezet ilyen hülyebiztosra van tervezve.

* Nyelvcsapnak hívják amúgy, csak gondoltam, hátha ti ezt a szót nem ismeritek. Pedig úgy sokkal elegánsabb lett volna az a mondat, de hiába, nem kockáztathattam.

rázós

Tegnap délután valamelyik felső szomszéd Modern Talkingot hallgatott. Hangosan. A 21. században! Ráadásul a zajokból ítélve valószínűleg táncolt is rá. (Vagy nem. De abba nem merek belegondolni, hogy esetleg valaki képes a ’You’re my heart, you’re my soul’-ra dugni.)

ez is milyen

Láttam én a kutyaszart a járdán, hogyne láttam volna… de már későn. Mindössze két dologban tudtam reménykedni: a. bár közel volt, végül mégsem léptem bele, b. vagy ha mégis, a kora reggeli hidegben olyan keményre volt fagyva, hogy nem kenődött fel a cipőtalpamra.

Bár még csak kilenc óra, a szagok alapján úgy tűnik, ma már kétszer is tévedtem.

Napi használhatatlan közmondás

Attól, mert a kutya mellettem hugyozik, még nem én vagyok a gazdája.

okos

A nap felfedezése: a céges budiban nincs mobilnet!

elmaradott

Azt hiszem, imádkozhatok, hogy a közeljövőben ne legyen háború. Mert ha a karácsonyi céges buli során, a paintballozáskor alkalmazott stratégiámat vesszük alapul (sunyi módon való meglapulás, majd véletlenszerű időközönként teljesen indokolatlan kitörés), nem túl jók a túlélési esélyeim. És bár a filmekben úgy tűnik, ha elég gyorsan szaladsz, a hülye ellenség mindig csak mögéd lő majd, ez a valóságban egyáltalán nincs így.

*

Ő volt vak, nem én, mégis, tippelhettek, ki esett majdnem hasra a fehér botban. Oké, csak későn ugrott be, hogy nyilván nem látja, hogy jövök, de akkor már késő volt. Egy akromatikus mozdulattal próbáltam menteni a menthetőt, gondoltam, kecsesen átszökkenek a bot fölött, de beleakadt a lábam. A többi utas nyilván szörnyülködött magában, micsoda bunkó vagyok, nem adok utat egy szegény szerencsétlen fogyatékosnak, pedig csak szokás szerint elbambultam.

Az vajon fogyatékosságnak számít, ha valaki kurvára nem tud reagálni a váratlan helyzetekre? Mert akkor, hoppá-hoppá, a vakvarjú ugyanolyan bunkó volt ám, mint én!

karikás

Hónapok óta pankómorzsás tintahalkarikára vágytam. Tegnap óta tudom, ha csak a szagát nézem, nem sokban különbözik a badacsonyi strandbüfében árult rántott hekktől.